Az Egyesült Államok Clevelandi Klinikája, Eric D. His et al. Beszámoltak arról, hogy a perifériás T-sejtes limfóma (PTCL) diagnózisa az Egyesült Államokban nagymértékben változik, és a limfóma teljes megkülönböztetéséhez gyakran nincsenek fontos fenotípusos információk. Figyelembe véve a közelgő Egészségügyi Világszervezet osztályozását, ki kell tölteni a kiválasztott markerek vizsgálati hiányosságait. A pontos diagnózis egyre fontosabbá válik, eljuttat bennünket a PTCL célzott terápiájának korszakába. (Clin Lymphoma Myeloma Leuk. 2017; 17: 193-200.)
A perifériás T-sejtes lymphoma (PTCL) egyedi populációjának megértésének elmélyülésével az altípus-specifikus kutatási módszerek továbbra is megjelennek, és a pontos diagnózis egyre fontosabbá válik.
A tanulmány a perifériás T-sejtes lymphoma (COMPLETE) átfogó kezelési intézkedéseinek vizsgálatából származó adatokat kapott, és a PTCL hisztopatológiai diagnózisával rendelkező betegek módszertani elemzését végezte el. A COMPLETE tanulmány egy nagy, prospektív kohortvizsgálat az újonnan kialakuló PTCL-ben szenvedő betegekről az Egyesült Államokban. Az eredmények azt mutatják, hogy 499 beteget vettek fel 40 tudományos intézményből és 15 közösségi központból. A kiindulási értékelőlapot 493 esetben gyűjtötték össze, amelyek közül 435 (88%) állt rendelkezésre elemzésre. A leggyakoribb diagnózis a PTCL, a nem specifikált PTCL (PTCL-NOS), az anaplasztikus nagysejtes limfóma és az angioimmunoblasztikus T-sejtes limfóma (AITL). Minden beteg átlagosan 10 (0-21) markert értékelt. A CD30-at rutinszerűen értékelik, de a CD30 expressziója következetlen azoknál a betegeknél, akik nem anaplasztikus nagysejtes limfómák. A PTCL-NOS betegek csak 17% -a értékelte a PD1 expressziót. A CXCL13 az AITL érzékenyebb mutatója. Az AITL betegek expressziós aránya 84%, de a PTCL-NOS betegek csak 3% -a észlelte a CXCL13 expresszióját. A follikuláris segítő T-sejt markerek értékelési eredményei eltérnek az egyetemi intézmények és közösségek betegei között. Az akadémiai intézmények gyakrabban értékelik a PD1 expresszióját AITL-ben szenvedő betegeknél (62% vs 12%, P = 0.01).
