A Fudan Egyetem kutatóinak beszámolója szerint négy fehérje biomarker új kombinációja képes pontosan diagnosztizálni hasnyálmirigyrák. (Br J Cancer. Online verzió 9. november 2017.).
A kutatók szerint úgy gondoljuk, hogy a célfehérjék nagy mintákban történő szűrésére szolgáló gyors és stabil módszer kifejlesztése felgyorsíthatja az új fehérje biomarkerek és gyógyszercélpontok felkutatását, és a jövőben akár személyre is szabható. A proteomokat a precíziós gyógyászatban használják.
híd hasnyálmirigyrákok a diagnózis időpontjában a betegség előrehaladott stádiumában vannak, és a diagnózis utáni átlagos túlélési arány kevesebb, mint 6%. A korai diagnózis és kezelés javíthatja a prognózist.
A kutatók különféle tömegspektrometriás technikákat alkalmaztak 150 egészséges kontrollcsoportból, jóindulatú hasnyálmirigy-betegségben szenvedő betegek és hasnyálmirigyrákos betegek szérummintájának elemzéséhez, és 142 eltérően expresszálódó fehérjét azonosítottak. Végül a négy fehérje bekerült a biomarker expressziós profiljába: APOE, ITIH3, APOA1 és APOL1.
A görbe alatti terület (AUC) módszerének elemzésével a hasnyálmirigyrákos betegek és az egészséges kontrollok közötti megkülönböztetésre használt egyetlen fehérjemarker pontossága 66.9% és 89.6% között volt. A négy marker kombinációja 93.7%-ra növelheti a pontosságot. A négy fehérje biomarker kombinációjának szenzitivitása a hasnyálmirigyrák diagnózisában 85%, a specificitás 94.1% volt. Ha a CA19-9 szerepel ebben a kimutatási módszerben, az AUC 0.99-re nő, ekkor az érzékenység 95%, a specificitás pedig 94.1%.
A kutatók immunhisztokémiát is alkalmaztak a fenti fehérjemarkerek tumormintákban való expressziójának megerősítésére, tovább igazolva ennek az új biomarker-kombinációnak a megbízhatóságát.
A kutatók szerint ezeknek a biomarkereknek a klinikai alkalmazása még hosszú utat igényel. Az amerikai FDA nemrég jóváhagyta a Memorial Sloan Kettering Cancer Center IMPACT nevű tumorelemzési tesztmarkerek kombinációját. Az IMPACT képes gyorsan kimutatni a 468 gén mutációit és egyéb molekuláris változásokat az emberi tumorgenom összetételében.
